Clawdeen Fell

CLAWDEEN FELL

Idézet :

De ne feledd, hogy a sötétség nem egyenlő a gonosszal, mint ahogy a világosság sem jelent mindig jót.

Becenév:C, Clawdeen
Faj:Boszorkány
Születési dátum:1992.08. 25
Kor:18
Nem:Nő
Foglalkozás:Tanuló
Családja:Apa: ?
Anya: Megan Fell - az erős nő †
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozó: Gabrielle Fell - a szerető nagyi (jelenleg nála él)
Családi állapot:egyedülálló
A karakter tulajdonságai:Jelleme kiismerhetetlen, hol eltaszítja magától az embereket, hol közel engedi. Gyakran játszik a "tűzzel". Apját sosem ismerte, anyja sokat dolgozott, ennek köszönhetően hamar megtanulta mi az önállóság. Ki nem állhatja ha valaki kioktatja, és nem szeret senkivel szemben veszíteni. Néha szerelembe esik, de nem engedi meg magának a boldogságot, hogy ha viszont is szeretik, elvégre ha van akit óvni akar mindentől az egy fogás pont rajta, és ő nem engedheti meg, hogy gyengének látszódjon. Édesanyját 10 éves korában vesztette el. Azóta itt él a nagyanyjánál, akivel kiváló viszonyt ápolnak. A végletekig megbízik benne, ő az egyetlen ember aki ismeri az igazi, gyenge és érző énjét. Nagy általánosságban azért megerőlteti magát és próbál kedves lenni, de nem mindig sikerül...
Kinézet:Barna haja és csokoládé szín szemei mögött érző mégis hideg lélek lakozik. Selymes barnás színű bőre érintésébe már sokan beleborzongtak. Magas vékony nőies testalkattal rendelkezik. Divatos öltözködése és mindig új ruhatára van, szinte kétszer ugyan abban a ruhában sosem jelenik meg. A sminket nem veti meg, de kedveli a természetességet is. A haja hol egyenes, hol hullámos, hol copfban, feltűzve vagy kiengedve hordja. Imádja a kiegészítőket.
Különleges ismertetőjele:egy nyaklánc ami már nagyon régóta öröklődik a családba, a közepében található fekete kő elvileg megvédi a rá küldött átkoktól. Eddig még nem volt rá példa hogy működik...
A karakter arca:Nina Dobrev
Színe;zafír kék(#0066FF)

Előtörténet:
1992. Augusztus 25. Hűvös kora őszi eső és köd jellemezte azt a napot. Ekkor születtem meg én. Anyám első és egyben utolsó gyermeke. Sajnos apámat sosem ismertem, anyám elfoglalt volt annak érdekében, hogy eltartson minket. Kicsi koromtól fogva, céltudatos voltam, amit eldöntöttem, hogy véghezviszek semmi nem állhatott az utamba. Anya sokszor nem tudott kire bízni és így gyakran előfordult, hogy a szomszéd lány vigyázott rám. Már ha azt annak lehet nevezni… Hamar megtanultam mi az önállósság. Az idő gyorsan telt, én pedig már iskolába jártam, anyám dolgozni. Tíz éves voltam mikor elveszítettem. Még most is rossz bele gondolni, hogy már nincs velem... Ha jól tudom szénmonoxid mérgezésben halt meg. Legalábbis nekem ezt mondták. A halála napjáig Philadelphiában éltünk. Ezek után költöztem ide Chance Harborba, a nagymamámhoz. Ami nem volt nagy baj, mert a nagypapám már három éve hogy meghalt, legalább nem kell a nagyinak egyedül lennie. Hamar megismerkedtem a boszorkányság rejtelmeivel. A nagymamám mindenben segített annak érdekében, hogy megvédjem magam. Bár ő sosem tartozott bele az itteni ősi körbe, még is ugyan olyan ősi boszorkányfelmenőkkel rendelkezik a családunk, mint nekik. Tizenhat voltam mikor úgy döntöttem, hogy világot látok. Külföldre mentem tanulni. Tanultam Londonban, Párizsban, Velencében, Athénban, és még Koppenhágában is. Ám most úgy döntöttem, hogy ideje hazatérni… Kicsit fel kell forgatni ezt a kisvárost, bár úgy hallottam azért nem kell félteni itt senkit elvégre, most már próbálgatják az erejüket a többiek is. Azért jó lesz visszatérni és megmutatni a világnak és persze a nagyinak, hogy volt értelme Európába utaznom. Az ott töltött idő alatt sokat tanultam az ottani boszorkányoktól. Néhány speciális varázslatot le is jegyeztem egy noteszba, mivel még a saját árnyak könyvemet nem találtam, meg ami azért bosszant. Remélem a visszatérésem, nem olyan számba fog menni, mint a fekete bárányé, bár mit várhatnék egy kisvárostól? Ha valaki egyszer elmegy, innen örökre emlékeznek rá úgy, mint a fekete bárányra, aki nem volt képes megmaradni a hátsóján és bólogatni akár egy idióta. Jelenleg már csak órák kérdése hogy megérkezzek, és már nagyon várom, hogy újra magamhoz öleljem a nagyit, aki talán a világon a legjobban hiányzott. Ha megtudja mennyi minden történt velem, remélem, megérti miért volt szükségem két évvel ezelőtt arra, hogy váltsak, és habár utólag de megérti döntésem…

Szerepjáték példa

A nemes családok évszázadok óta fogadásokat rendeztek nyáron, egy héttel a szülinapon előtt. Sosem értettem miért a szülinapom előtt, de annyira nem is foglalkoztatott. A Malfoy, Black, Potter és a Ravenwood család. Idén, is mint minden években kissé feszült volt a hangulat, hiszen a családok látszólag jól megvoltak ám a világhoz kapcsolódó nézeteik ellenkeztek. Az idei bál nálunk került megrendezésre azért már nagy volt a nyüzsgés Egy Finom nőies ruhában sétáltam a meleg nyári estén és mosolyogva nyugtáztam, hogy pár napon belül betöltöm a 17-et és elkezdem az utolsó évemet a Roxfortban. A hajamat a szél fújta, szokatlan szőke tincsek kószán kavarogtak a lágy szellőben. Leültem a parkban lévő szökőkút melletti pad egyikére. Ujjam közé csippentettem egy szőke tincset és csavargatni kezdtem. Jobb nekem ez így, itthon biztonságban vagyok, nyugtáztam, de azért valami furcsa volt a levegőben. A fehér ruha szinte világított az éjszakában. A következő pillanatban a bokorból egy alak lépett előre mosolyogva ám mikor megpillantott arca elsötétült. Hirtelen Dühtől vezérelve rontott nekem és a torkomnál fogva ragadt meg és egy nem messzi fához cipelt. Én fulladoztam és attól féltem, hogy eltörik a nyakam és itt végem. A férfi nem szólt semmit csak a szemembe bámult majd lekevert egy pofont.
- Te mocskos kurva – köpte a szavakat, lehelete alkohol és dohány szagú volt.
A következő pillanatban ismét felemelte a kezét, azt hittem megint megüt. Ám végigsimított az arcomon és kezét a dekoltázsomba csúsztatta és ott matatott tovább. Arcom elsötétült és nonverbálisan próbáltam megszerezni a pálcámat. De elmém annyira zavart volt, és félt, hogy nem sikerült. A férfi ismét megütött, amitől a földre rogytam majd hátrébb lépett és leguggolt elém.
- Szóval te vagy az – mondta dühösen, de mire felnéztem belém rúgott és én elterültem a fűben.
- Nem tudom, miről beszél – kiáltottam dühösen és éreztem, hogy a szám sarkából folydogálni kezd a vér. Letöröltem majd felálltam, nagy nehezen. De a férfi rúgásának ereje ezt inkább keserves szenvedéssé tette, mintsem gyors és ruganyos felállássá.
- Ne játszd nekem itt az ártatlant Saearah, tudod jól, hogy miről beszélek – mondta és ördögi mosoly csillant fel az arcán.
- Azt hiszem valamit nagyon eltévesztettél öregem, én nem Saearah vagyok hanem Selene – mondtam majd a pálcámért futottam és felkaptam.
Majd egy átkot küldtem rá, az elsőt, ami az eszembe jutott. A férfi kitért előle majd felnevetett és rám küldött egy Crutiatus átkot, amitől keserves sikoltás kíséretében rogytam össze. A férfi végül semlegesítette az átkot és letérdelt mellém. Kezét végighúzta az arcomon, majd beleszimatolt a levegőbe. Zavartan nézett ismét rám, majd megragadta a csuklómat és beleharapott. Egy pillanatig kábultan néztem majd a másik kezemmel a pálcám után matattam végül megtaláltam, és ráküldtem egy átkot, amitől egy távoli fának csapódott. Feltápászkodtam és el hopponáltam a helyszínről.
* * *
A férfi nehezen ocsúdott fel a történtekből. Nem értette, hogy ki volt az a lány, aki az imént szökött meg tőle. Hiszen kiköpött hasonmása volt annak a ribancnak aki tönkretette az életét és vérszívót, vagy ahogy mások hívták őket vámpírt csinált belőle. Bosszút akart állni a nőn, mivel tönkre tette az életét és elvette a családját. A lány… hogy is hívják? Selene… Teljesen úgy nézett ki, mint Saearah aki még anno átváltoztatta őt. Ki fogja deríteni valahogy, hogy mi köze, van a két nőnek egymáshoz. Suttogta még mindig ingerülten maga elé, majd felállt és elsietett…
(Időnyerő - Selene Ravenwood karakter példajátéka)