Cassie Blake

Becenév; Cassie
Születési hely/idő; július 23, California
Kor; 16 és 17 között
Foglalkozás; tanuló, boszorkány
Csoport; boszorkány
Elem; sötét mágia
Párkapcsolat; kapcsolatban; Adam Conant
Célom az életben; legyőzni a sötét mágiát, és megmaradni olyannak, amilyen vagyok.
Rémálmom; az, hogy elveszítem önmagam.
Különleges ismertető jel; nincs



Alapjáraton úgy nézek ki, mint a többi, amerikai tinilány. Szőke haj keretezi vékony arcomat, melyet kék szemek tesznek különlegessé. Fehér bőrömhöz ezek a vonások tökéletesen passzolnak. Ami eltér ettől az összképtől, az a szemöldököm, ami barna, és vastag. Kivéve, amikor nagyon elegem lesz belőle, és kiszedem. Csak egy kicsit sminkelem magam; szemceruza- és spirál. Mást nem igazán használok, csak amikor valamilyen eseményre megyek a barátaimmal. A hétköznapokban teljesen felesleges, főleg, amikor gonosz vámpírvadászokkal kell harcolnom. Vékony testalkatom törékenynek mutat, de közel sem vagyok az. Nem vagyok se túl magas, se túl alacsony; éppen jó. Néha a magassarkú is rásegít, de annyira nem szeretem, mert fáj tőle a lábam. És ha menekülőre kell fogni, akkor különösen zavaró. Mindig divatosan öltözködöm, bár nem olyan megszállottan, mint Faye, de azért mindig megnézem, mit veszek fel. A kinézet mindig fontos, főleg, amikor az ember meg akar felelni valakinek.



Első ránézésre talán törékenynek tűnhetek, de belül közel sem vagyok olyan gyenge, és egy gyakran meglepetést okozhat. Persze itt nem a nem létező izomzatomra gondolok. Sokkal inkább az erőmre, amit két irányból örököltem; édesanyámtól és eddig halottnak hitt édesapámtól. Anyámtól egyszer boszorkány-erőt kaptam, míg apámtól egy bizonyos „sötét mágiát” örököltem. Ez egy olyasfajta mágia, ami erőssé teszi, de megöli az ember belsőjét. Elveszíti önmagát. Nos, ha őszinte akarok lenni, talán ettől a dologtól jobban félek, mint a vadászoktól. A Chance Harbor-ban töltött hónapok alatt megerősödtem lélekben és testben is. De leginkább a kitartásom és a hozzáállásom nőtt. Ezelőtt olyan voltam, mint egy hisztis, egyszerű lány, aki apa nélkül nőtt fel. Miután anyám meghalt, összetörtem, így kerültem ide, a nagymamámhoz. De a boszorkányság által sokminden megváltozott, emiatt muszáj volt pozitív irányba fejlődnöm. Azt mondták; gyenge vagyok és törékeny. Nos, úgy vélem, hogy igazán megmutattam nekik, hogy tévednek. Erős vagyok. De ezek csak a boszorkányságra vonatkoznak. Igazából kedves vagyok, és szeretek szeretni. Különösen a nagymamámat és Adam-et. Ő a barátom, már az első találkozásunknál izzott bennünk valami, de ő akkor a mostani legjobb barátnőmmel, Diana-val járt. De aztán szakítottak és mi összejöttünk. Diana egész jól viseli, bár nekem emiatt van egy kis lelkiismeret furdalásom, de a szerelmem Adam iránt erősebb, és nem volt a kapcsolatunk rossz hatással a barátságra, ami Diana és köztem van. Talán így nem is rossz. Összefoglalva; kedves vagyok és szerethető, de ugyanakkor kemény is tudok lenni.



Hello, a nevem Cassie Black. És hogy hogyan kerültem ide? Mindjárt elmesélem… Minden néhány hónapja kezdődött, amikor az egész életem egy csapásra felborult édesanyám halálával. Ő volt a mindenem, a kapcsolatunk szinte tökéletes volt. Vele nőttem fel, ugyanis akkori tudásom szerint az apám meghalt egy tűzbalesetben. Miután elveszítettem édesanyámat, egyetlen élő rokonomhoz, a nagyimhoz kellett költöznöm, Chance Harbor-ba. Eleinte azt gondoltam, minden rendben lesz, lassan majd feldolgozom anyu elvesztését, gimibe járok, leérettségizek majd elmegyek egyetemre. Ez távolról sem így történt… Megérkezésem után találkoztam egy lánnyal, a neve Diana. Nagyon kedves és segítőkész volt velem szemben, de tudtam, hogy valami nem stimmel… A szembeszomszédom, Nick is elég furcsa volt, folyton engem figyelt… Faye-ről meg ne is beszéljünk. Faye a suli menő lánykája, igazi rosszcsaj, mindent ő akar irányítani… Ez a stílus nekem nem jön be, sőt, egyenesen rühellem. Mondjuk, mióta ismerem őt közelebbről, már annyira nem is idegesít. Csak akkor, ha valami hülyeségével mindent tönkretesz… De mi is az a minden? Boszorkányok vagyunk. Igen, jól látod, boszorkányt írtam. De nincs se bibircsókunk, se hatalmas orrunk. Még nagy kalapot sem hordunk, és mióta megkötöttük a kört, egyedül képtelenek vagyunk varázsolni. Nem érthető? Akkor megint magyaráznom kell… A teljes körünk hat főből áll; én, Adam – ő a legédesebb pasi a világon - , Diana, Faye, Melissa és Jake. Ő Nick bátyja, és Nick halála után csatlakozott hozzánk. Igen, Nicket elvesztettük… Megszállta egy démon, ami végül végzett vele, és nem tudtuk megmenteni. Az elvesztésébe Melissa szinte belerokkant - nekik eléggé szerelem fel alakult a kapcsolatuk - ,de most már hála Istennek jobban van. Diana-val egymásra találtak, így könnyebb neki elfelejteni Nick-et. Na, de ugorjunk. Szóval, a kör miatt senki nem tud varázsolni egyedül, kivéve engem… Az elején nem értettük, hogy miért, de Jake segített rájönni a válaszra; fekete mágus vagyok. És jön egy újabb magyarázat… A fekete mágia az egyik legveszélyesebb dolog egy boszorkány életében. Van, akinek van, van, akinek nincs. Akinek van, van, hogy ellenáll a kísértésnek, és legyőzi az erőt, van, aki gyenge, és enged neki. Én próbálok ellenállni neki, nem úgy, ahogy az apám tette, John Blackwell. Akiről nemrégen kiderül, hogy kicsit sem halott, nagyon is élő. 16 éven át nem keresett, nem hallottam róla… Nevezhető az ilyen apának? Tisztán emlékszem a percre, amikor bekopogott az ajtón…
*A kanapén ülve olvasgattam az újságot, amikor kopogtatást hallottam. Vajon ki lehet az? Talán Adam… Istenem, remélem, hogy ő az. De nem szabadna vágyakoznom utána, hiszen látom Diana-n, hogy még mindig érez valamit iránta. Nem bánthatom meg őt így… A barátom. Amíg agyaltam, felkeltem a kanapéról, és az ajtóhoz mentem, hogy meglessem a látogatómat. Szélesre tártam az ajtót, és gyanakvóan tekintettem a férfire, aki már a negyvenes éveiben járhatott. Volt belül egy érzésem… Egy érzésem, hogy ismerem őt. Ahogy a szemébe néztem, már tisztán láttam mindent.*
- A nevem John Blachwell. Az apád vagyok. – mondta ki azt, amit már én is sejtettem. Most azonban biztos vagyok benne. *
Sosem fogom elfelejteni… Egyszerre voltam boldog és keserű. Egyszerre örültem neki és gyűlöltem. Egyszerre voltam kíváncsi, akartam, hogy mindent elmondjon, én akartam, hogy eltűnjön. Hogy ne lássam soha többé… De tudtam, hogy nincs választásom. Segíthet legyőzni a vadászokat. Ja, igen, róluk sem meséltem még… Elég annyi, hogy egyszerű emberek, akik boszorkányokra vadásznak. Jó, ugye?
Na, akkor összegzem nektek: Én, én a barátaim boszorkányok vagyunk. Egy körben hatan vagyunk; én, Melissa, Faye, Diana, Jake és Adam. Az apám – akinek halottnak kéne lennie – visszatért. Vadásznak ránk.
Izgalmas életem van, nemde?