Diana Meade ~°°~ a broken-hearted witch.. ~°°~

Becenév; Csak szimplán Diana.
Születési hely/idő; Chance Harbor, 1995 augusztus 15
Kor; 17
Foglalkozás; Diák
Csoport; Boszorkány/Titkos kör
Elem; Föld
Párkapcsolat; Egyedülálló
Célom az életben; Bejutni egyetemre. Anyukám is ezt akarta, amikor még járni se tudtam. A célom Harvard, s utána pedig egy jó munka, mint ügyvéd.
Rémálmom; Hogy Adam és Cassie összejönnek.. Ettől tartok a legjobban. Tudom, gonoszság ezt mondani, hisz az egyik barátnőmről szól, de lelkileg nem tudnám ezt elviselni.
Különleges ismertető jel; Blézerek! Nincs olyan nap, hogy ne hordjak. A ruhatáramban különböző fazonokban, színekben megtalálhatóak. Mindenhez azt hordom.



Mogyoróbarna szemem van, és kerek arcomat hosszú hullámos sötét barna haj keresztezi, ami már meghaladja a lapockámat. Általában kiengedve hordom a hajamat, csak néha napján fogom össze egy copfba. Ruhatáramban előnyben részesítem az elegáns, illetve kényelmes fazonokat. Egy különleges alkalom miatt akár kihívó öltözékben is képes vagyok megjelenni. Ahogy az előbb említettem a blézerek, illetve a szoknyák is több példányban megtalálhatóak nálam. Amiket ki nem állhatok, azok a hajpántok. Régebben imádtam őket. Vékony testalkatomhoz szinte minden illik. Szeretem a természetet, és ezeket a színeket hordom leginkább, például: barna, sötétzöld, narancssárga.. Nem mondom magamat alacsonynak, illetve magasnak se. Pont az átlag vagyok a 170 centimmel. Így nyugodtan hordhatok magassarkúkat is. Hajamat általában kiegyenesítem, nem szeretem, ha túl göndör. Bár a nap végére mindig kiugrik, így kissé hullámos. Körmömet szinte mindig kifestem, nem szeretem, ha "csupasz". Előnyben részesítem az ékszereket, leginkább a kerek fülbevalókat, és a karkötőket. Nem vagyok nagyon egy cipőmániás, inkább az ékszerekért vagyok oda.



Hűségesnek tartom magamat, mivel a barátaim mindig számíthatnak rám. Ha valaki bajba esik, én egyből rohanok. Bármit megtennék a szeretteimért, igen még Faye-ért is. Nem mondok le egy megbeszélt időpontot fél órával a találkozás előtt. Bennem meglehet bízni, könnyen is nyerik el a bizalmamat. Ezt a tulajdonságot néha ki szokták használni az emberek. Olyankor nagyon nehezen tudok megbocsátani. A körünk irányítójának mondom magam. Nem szeretek parancsolgatni, de intézkedni viszont igen. Szerintem ez egy adottság, hogy mi boszorkányok vagyunk. Magunkon, illetve a bajba jutottakon is segíthetünk. Csak meg kell tanulnunk, hogy hogyan kell használni.
A legrosszabb tulajdonságom, hogy túlságosan féltékeny vagyok. Nagyon tudok szeretni, látszik is, hogy mennyire kötődök érzelmileg Adam-hez. Aggódok iránta. Okos vagyok, ergo maximalista is. Nem szeretem annyira a rendet, hajlamos vagyok arra, hogy a ruháimat szanaszét hagyom, aminek apukám nem nagyon örül.



1995 augusztus 15-én láttam meg a napvilágot egy kis városban, melynek a neve Chance Harbor. A gyerekkoromra annyira nem emlékszek, csak néhány emlékkép villan be néha-néha. Anyukámat, nagyon szerettem, mindig izgatottan vártam, hogy vigyen haza az oviból. Az egyik nap viszont nem jött értem. Bent tartottak, míg az apukám, Charles Meade oda nem ért. Egész út alatt nem szólt hozzám, bármennyire is nyaggattam. Végül nem bírta tovább, és kinyögte: "Anyu soha nem jön vissza.." Nagyon megviselt a dolog, és alig akartam hinni, annak, amit hallottam. Végül teltek az évek, mindig valamilyen oknál fogva vártam, hogy Anyu betoppanjon az ajtón. De nem történt semmi. Később megtudtam, hogy egy balesetben vesztette el az életét. Az elején Apukámmal nem volt valamilyen jó kapcsolatunk, majd átvettem tőle a fontosabb dolgokat. Például a takarítás (bármennyire is utálom), vásárlás, főzés. Legalább ilyen apróságokkal hadd könnyítsem meg a dolgát. Na, de visszatérve még a kisebbik énemre.. Volt egy fiú a csoportunkban, nagyon aranyos volt, hatalmas szemmekkel. Valamiért őt kiszúrták a többiek, és elvették a játékát. Ezt nem tudtam eltűrni, már akkor is eléggé akaratos voltam. Odamentem, kikaptam a kezéből a játékot, és visszaadtam neki. És ez volt a barátságunk kezdete Adam-mel. Mindig együtt játszottunk, egy suliba is jártunk. Mindig is számíthattam Rá. Úgy 5.-ben elkezdtem Melissa Glaser-rel barátkozni, hamar legjobb barátnők lettünk. Sokszor mentünk át egymáshoz, amikor nálunk volt akkor mindig anyu ruháit próbáltuk fel titokban, aminek Apa nem nagyon örült. Mindent megosztottunk egymással. Az általános iskola utolsó évében rájöttem, hogy nem csak barátként szeretem Adam-t. Szerencsére ő is így érzett, így a barátságunk egy kapcsolattá fejlődött. Minden egyes percemet vele töltöttem, elhanyagolva a barátnőimet. Hihetetlenül boldog voltam vele, teljesen elvakított a szerelem. Egyik nap kutakodás közben megtaláltam egy poros, régi kinézetű könyvet. Ahogy fellapoztam felcsillantak a szemeim, és valami furcsa kötődést éreztem a könyvhöz. Később kiderült, hogy a felmenőimé, és egy boszorkány vagyok. 5-en alkottuk a csoportot: Adam, Faye, Melissa és Nick. De csak akkor köthetjük meg a kört, ha a 6. ember is köztünk van. Róla semmit sem lehetett tudni. Együtt gyakoroltuk a varázslást, mindennap új dolgokat fedeztünk fel. Nem kimondottan van jó kapcsolatom Faye-jel, csakis magával tud foglalkozni, de próbálok közeledni. Szóval az életem egészen tökéletes volt, míg fel nem bukkant Cassie Blake. Amikor Adam ránézett tudtam, hogy ebből csak rossz fog kisülni. Néha vannak pesszimista hajlamaim. Először kedvesen fogadtam a lányt, próbáltam nem a legrosszabbakra gondolni. Adam-mel egyre eltávolodtunk, és láttam, hogy ő nem csak barátként tekint Cassie-ra. Nagyon fájt mikor szakítottunk, hisz szeretem, de Adam apukája is megmondta, hogy őket egymásnak teremtették. Nem szeretnék egy felesleges harmadik személy lenni. Próbálom magamat erősnek mutatni mások előtt, de amikor egyedül vagyok, nagyon nehéz... Persze az életünk nem egy tündérmese Chance Harbor-ban, miután kiderült, hogy üldöznek minket a vadászok. Az életünk állandó veszélyekre van kitéve..