Micheal Folder - kész!

Becenév; Mike
Születési hely/idő; Chance Harborba, 1990. szeptember 29.

Kor; 21
Foglalkozás; tisztességes: riporter / mellékállá: boszorkány vadászat
Csoport; vadász
Elem; ----
Párkapcsolat; egyedülálló
Célom az életben;bosszút állni
Rémálmom; hogy nem leszek elég jó, ezenkívül félek a kígyóktól.
Különleges ismertető jel; Egy bőrkarkötő, amibe bele van vésve a nevem.




Egy átlagos kinézettel áldott meg a sors, ami kisfiús arcot, kidolgozott testet jelent. Továbbá csokibarna szempár figyeli a világot, amihez barna rövid haj társul, ami általában fel van zselézve, de nem masszívan áll, mint egy kőtömb, inkább összevissza kócosan. 190 cm-er magas vagyok. Erős és dögös testalkatomat különböző fajta sportoknak köszönhetem. Úgy gondolom, hogy elég igényes vagyok, de nem viszem túlzásba, s épp csak annyit foglalkozok a kinézettemmel, ami elég ahhoz, hogy lehengereljek valakit. Segítségemre van ebben játékos mosolyom, szikrázó tekintettem, vadító illatom stb…
Sűrűn viselek inget, pólót, farmernadrágot, sportcipót.


Szerintem mindenki belső tulajdonságát az élet formálja, és azok a történések, amik vele történek. A fájdalom megerősít, a félelem gátol, a sport elszánttá tesz stb…
Az én személyiségem is így alakult ki. Megszállott, elszánt, makacs vagyok és ezek a tulajdonságok, csak felerősödtek, mióta tudom, hogy anyámat megölték és természetesen mióta vadász lettem.
Nagyon jól tudok hazudni, s játszani az emberekkel, de akit igazán szeretek azon nem gázolnék át. Szétszórtság és a pontatlanság nem jellemző rám, és mivel kommunikációs szakon végeztem így a beszélőkémmel sincs semmi problémám, sőt ha még talán némi humorral is rendelkezek.






Szép estét vagy napot kedves olvasó, csak dőlj hátra és próbáld meg élvezni a történetemet. Nem mintha nekem ínyemre lenne, hogy ki kell teregetni a dolgaimat, de ígérem, ha tartod a szád, akkor én is kedvesen bánok veled.

1990. szeptember 29:

Gyönyörű nap volt, legalábbis a szüleim számára biztosan az. Ekkor költöztünk vissza Chance Harborba, hogy apám nagyszüleinek fűszerüzletét átvehessék a szüleim. Az apám tizennyolc éves korábban hagyta el a várost, ezután San Francisco- ban jogot tanult, ahol megismerte az édesanyukámat is, aki boszorkányvadász volt. Feladta hivatását a szerelméért, de nagy árat kellett fizetnie emiatt.

1995. november 21:

5 éves koromra szerencsére mindent megtanultam, amire szükségem volt. Tudtam járni, beszélni, gondolkodni stb… mégis egyetlen egy dolog maradt meg.
„ Magamra húztam a párnát, és erősen szorítottam magamhoz a Teddy macimat is, de akkor se tudtam szomjúságomat oltani. Felkeltem az ágyból, s lábujjhegyen próbáltam kiosonni a szobámból a konyhába, de félúton megálltam.
- Menj el. Nem tartozok semmivel, már nem vadászok rátok! – mondta anyám ideges hangon, ahogyan az ajtó felé mutatott. – Engem ez hol vigasztal, elég nehéz volt rád találni, de megmondtam, hogy megfizetsz, azért amit tettél a húgommal - válaszolt az ijesztő férfi, aki megragadta anyám kezét és elé tartott egy kristályt, motyogott valamit, s az anyukám a földre rogyott. – Anya! – fakadt ki belőlem, amire a férfi rám nézett, az anyukám pedig felkelt a padlóról. – Ő a fiam. Kérlek Liam, családom van. Mike menj fel. Most. Minden rendbe lesz. – ellenkezni akartam, de annyira megijedtem, hogy bőgve rohantam fel az emeletre. "
Ekkor láttam utoljára őt, s ekkor voltam utoljára gyenge is. Az apukám azt mondta, hogy felment a mennybe, ami csak annyit jelentett, hogy meghalt.


2006 június 13:

„ Padláson kutakodtam a deszkám után, amikor megbotlottam az egyik kiálló deszkába, s sikerült felborítanom egy dobozt, amin az anyukám neve állt. Fel akartam szedni, amikor egy könyvre bukkantam, amiből kicsúszott egy boríték a nevemre címezve. Felismertem anyukám kézírását, s rögvest olvasni kezdtem.
Szia kedvesem, ha ezt a levelet olvasod, akkor már biztosan nem élek, vagy nem volt bátorságom vallomást tenni neked. Nem is tudom, hogy hol lenne érdemes kezdeni, de talán ott, hogy a varázslat nem csak a filmvásznon létezik, hanem a való életben is. Mielőtt megismertem apádat, egészen más dolgokban hittem és harcoltam. A családom világ életében a boszorkányok ellen neveltek, azt tanították, hogy gyűlölni kell őket, mert az erejükkel nem jó dolgokat visznek végbe. Egy igazi boszorkányvadász voltam….„

Pár órával később….

„ Egyből lerohantam a lépcsőn, amikor meghallottam, hogy az ajtó nyílik.
- Ez igaz? – vágtam hozzá anyám levelét apukámhoz, ami nem azért zaklatott fel, mert elhittem, hanem azért, mert egy olyan emléket idézet fel bennem, amit eltemetem. Az anyám halálának napját. Apám nem mert rám nézni és elkezdett mellébeszélni.
- Csak azt akarom tudni, hogy igaz e. A francba is, anyámat egy boszorkány ölte meg? Sose mondtam, de azon az estén járt itt valaki. – a végére elhalkult a hangom.
- Igaz. – mintha megvilágosodtam volna abban a pillanatban.„


2007 szeptember 1:

„ A lábam a földbe gyökerezet, az egész testem megremegett mikor a folyóson a velem szembe jövő lány rám mosolygott. Ki ez a földöntúli szépség? „
Mennyire naiv és érzelgős voltam mikor elsőnek megpillantottam Diana Meadet. Persze eddig is egy városba éltünk, de csak a gimnáziumba figyeltem fel rá. Aranyos lány volt, főleg egy tizenhét éves kamasz gyereknek. Egy idő után össze is jöttünk és működheted is volna a dolog, ha nem megyek egyetemre. Az véget vetett egy igazán jó románcnak. Szerettem.

2008 július31:

„Kedves Micheal Folder!
Örömmel értesítjük magát, hogy felvételt nyert a San Francisco-i Egyetem média és kommunikáció szakra, azon belük a riporter és újságíró képzésére. „

2008 szeptember 28:

„ Nem feltétlenül az iskola miatt ragaszkodtam San Franciscohoz hanem, mert megfogadtam, hogy anyám gyilkosát felkeresem, és végre azt teszem, amire hivatott vagyok. Boszorkányvadász leszek. Hármat kopogtattam mire az ajtó kinyílt.
- Unokám! – szólalt meg anyukám nagyapja. – Remélem te okosabb leszel, mint az anyukád. – szólalt meg. – Ő meghalt. Csak taníts meg arra, amire kell és ígérem, nem fogsz csalódni bennem. – mondtam neki. – Gyere be. Üdvözöllek téged. -”
Ekkor találkoztam elsőnek a nagyapámmal, akiről addig nem is tudtam, hogy létezik legalább is nem tartottam vele a kapcsolatot. Miután anya lemondott a kötelességéről, a szerelem miatt a nagyapám kitagadta. Legalábbis nem kereste.
Ezután két állásom is volt, míg az egyetemen a tanulmányaimmal foglalkoztam, addig nagyapám és az ő kis titkos csoportja megtanított mindenre, amire szükségem van ahhoz, hogy jó vadász legyek.

Napjainkban:

- Szia apa. Megkaptam az üzeneted. Tudom, mostanában eltűntem, de örülhetsz, mert a fiad végre lediplomázott. Készülj fel, meglátogatlak. – tettem le a telefont.
- Hazamész? Egyedül nem biztos, hogy biztonságos, de ha már ott vagy, akkor kiderítheted, hogy igaz- e a hír. Az a város egy boszorkánytanya, és úgy tudom, hogy az Igaz Hívők is oda tartanak. – mondta a nagyapám.
- Azt hittem már eleget tanultam, s kiváló tanítvány vagyok, emellett rég láttam az apámat, aki betegeskedik, és pontosan tudod, Liam arra felé vette az irányt. Az elsődleges célom, hogy megbosszuljam az anyám halálát. Liam azért ölte meg, mert ti megöltétek a húgát. – fakadt ki belőlem.
- Már elmagyaráztam, hogy Liam testvérébe sötét mágia költözött és óriási veszéllyel járt volna, ha életbe hagyjuk. Az anyád pedig csak tette a kötelességét, csakhogy az apád elvette tőlük. – válaszolt.
- Az apámat ne keverd ebbe az egészbe. Hazamegyek és kész. Tisztába vagyok azzal, hogy mi a dolgom, ha találkozok egy boszorkánnyal is, akkor annak vége. – fejeztem be. „

Nos, ennyi lettem volna és őszintén remélem, hogy nem untattalak, ha meg igen, akkor ne nálam tegyél panaszt, hisz nem én osztogatom a sors kártyáit.