Elena Crusader

Becenév; Lena, Elly, El
Születési hely/idő; 1995.március 14.; Polson
Kor; 17
Foglalkozás; diák
Csoport; witch
Elem; víz
Párkapcsolat; egyedülálló
Célom az életben; az erőm örökké megtartása
Rémálmom; ha elmondanám, gyengének érezném magam a szemedben...
Különleges ismertető jel; nincs



Külsőre úgy nézek ki, mint bármelyik lány, aki nap mint nap az utcán rohangál, arra vigyázva, hogy nehogy meglássa valaki melegítőben. Szőke tincseim a mellkasomig érnek, bár ha kicsit göndörítek rajtuk, mindjárt rövidebbek. Mert igen, az én hajstílusom eléggé kiszámíthatatlan. A szőke színt, szeretném megtartani, nem csak azért, mert sokan irigyek is rá, hanem inkább azért, mert még nem untam meg, és jól passzol az arcomhoz és a szememhez. Egyébként meg a kedvemtől függ, hogy éppen sima hajjal járom a várost, hullámossal vagy pedig göndörrel. A szemem... nos a szemem igéző, zöld színű, és igaznak találom azt a mondást, hogy a szem a lélek tükre. Ha nincs jó hangulatom, azt tükrözi különös csillogása, ha pedig csattanok ki az örömtől, megint más fényben tündököl. Nem mondhatom el magamról, hogy egy égimeszelő vagyok, de nem is szeretném, mivel nekem pont egy tökéletes magasság jutott. Az emberek megfordulnak utánam az utcán, vagyis azt már elmondhatom magamról, hogy jó alakom van. Az öltözékem se épp a stílusomtól függ, hisz ilyen szempontból majdnem mindenevő vagyok. Divatosan öltözök, mégis a saját hangulatom szerint.



Jellem? Hmm, igen... egy jellemes ember vagyok. Azt hiszem.
Nem szeretek az emberekkel arrogánsan, beképzelten vagy provokatívan beszélni, mert tudom, hogy egyszer úgyis visszakapom, ha nem is ugyanattól a személytől. Szóval alapjából véve egy kedves, segítőkész természetű lány vagyok, kivéve persze, amikor feldühítenek. Mert ugye azt nem mondtam, hogy a kölcsön kenyér nem jár vissza. Vagyis de... mondtam, csak más szavakkal. Mindegy is, a lényeg az lényeg. A varázserőmet szeretem használni, és ami a legjobb, hogy bármikor. Anyáék engedik, hogy szabadon boszorkánykodjak, de lehetőleg észrevétlenül, nyomok nélkül, mert az ilyesmit nem szívlelik az emberek. Na ja, vettem észre... Egyébként a boszorkánylétemről beszélek később, mert elég érdekes sztori, és amúgy sem illik kihagyni. Gondolom már téged is érdekel... A jellememhez talán még annyit hozzáfűznék, hogy türelmes ember vagyok, de ha már annyira megvárakoztattak, hogy türelmetlenné válok, az illető jobban teszi, ha egy ideig elkerül. Mert én olyasvalaki vagyok, aki hamar dühbe gurul, de haragtartónak nem nevezném magam. Kivéve persze egy esetet, ez még az oviban történt egy nyafogós kislánnyal, de mellékes...



1995. március 14.-én láttam meg a napvilágot, egy kora nyári napon, Észak-Amerikában, azon belül Polsonban. Elbűvölő kisváros, még akkor is, ha a lakossága elég alacsony. Bár lehet, hogy pont ezért tetszik; nem túl zsúfolt, tiszta a levegő, és az a kevéske ember, aki ott él, mint nagyon kedves. Imádtam ott élni, és magam sem tudom már, hogy miért egyeztem bele abba, hogy eljöjjünk onnan és Chance Harbor-ba költözzünk. Nos, így jártam. Azt tudom, hogy gyönyörű, szeretetben gazdag gyermekkorom volt, és sok emlék fűződik a régi otthonomhoz. Édesapám Eric Crusader, édesanyám pedig Elizabeth Blackwell. Igen, most biztosan megdöbbentél, de ez így van. Édesanyám, John Blackwell unokahúga, vagyis az őseik közösek. Ezt persze nem tudtam meg rögtön születésem után, hisz’ anyáék jó gyermekkort szerettek volna nekem. Ez a terv meg is valósult, mindenem megvolt, amire szükségem lehetett. Ebbe beletartozik a kapott szeretet, a család és persze a gyermekkorban kihagyhatatlan játékok, barbi babák és néha-néha még a kisautók is belefértek. Pontosan a tizedik életévemet töltöttem be, amikor a szüleim elmondták az igazságot. Persze még nem a teljesen tiszta igazságot, hanem próbálták nekem az alapdolgokat elmagyarázni, nem kellett nekem már akkoriban annyira okosnak lennem, hogy mindent tudhassak. Elmondták, hogy boszorkány vagyok és ezt hogyan kezelhetem. Elmondták azt is, hogy Polsonban nem mi vagyunk az egyetlen boszorkánycsalád, és jó lenne, ha azokkal a családokkal barátkoznék legfőképp. Ők is ezt tették... Nem zavart a tény, hogy mi vagyok, igazából örültem is neki. Amíg a többi gyerek délutánonként Bibi Bloxberget nézte a tévében és varázspálcát kért születésnapjára, én a mágiával kapcsolatos könyveket olvasgattam. Nemsokára meg is kaptam a családunk Árnyak könyvét, persze nem úgy, hogy akár el is tüntethetem a házból. Ez csak olvasásra, a tudásom gyarapítására, és gyakorlásra szolgált. Időről időre tudtam meg újabb és újabb dolgokat ezzel kapcsolatosan és már szinte mániákusan szerettem volna minden lehető dolgot tudni. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, de én keményen gyúrtam rá. Nemsokára eljött az az idő is, amikor nagyobb lettem, dolgokat titkoltam el a szüleim elől, amit természetesen ők észre sem vettek. Betöltöttem a tizenhatodik életévemet is. Pontosan emlékszem arra a napra, mintha anyáék már ezerszer begyakorolták volna ezt. Elmondták nekem, hogy nem vagyok átlagos boszorkánynövendék, erősebb vagyok a többieknél... Sötét ágról származó boszorkány vagyok, ezért jobban kell vigyázzak mindennel, az erőmmel is. A szüleim nem akarták, hogy belépjek bármilyen csoportba is, hogy kört alkossunk, mert akár el is gyengülhetek. Az erőm nem lenne ennyire intenzív, sőt az egyszerű boszorkányok, az erejüket ilyenkor teljesen elveszítik, és csak csoportban varázsolhatnak, ha mind együtt vannak. Ezt természetesen én sem akartam, ezért büszkék is voltak rám, hogy mennyire intelligens vagyok. Ilyenkor ki nem lenne az? Ki kockáztatná az erejét ilyesmi miatt? Nem sokan...
Boldogan éltem a családommal Polsonban, mígnem a szüleimnek eszébe nem jutott, hogy mi nem vagyunk itt teljesen jó helyen. Azt akarták, hogy elköltözzünk, valahova máshova... Kérdezés nélkül eldöntötték, hogy elköltözünk Chance Harbor-ba, engem pedig csak akkor értesítettek erről, amikor már minden meg volt szervezve. Ilyen helyzetben mi mást tehettem volna, bele kellett egyeznem. Feltéve ha együtt akarok maradni a családommal. És igen, ezt megtettem értük, hisz’ annakidején ők is sokat kockáztattak értem. Ez megérdemlik...

2011.03.14.
"Kedves Naplóm!
Káprázatos híreim vannak... vagy nem. Nos nekem tetszik, a többi kis boszinak biztosan nem fog.
A lényeg igazából csak annyi, hogy ma van a születésnapom. Végre 16 éves lettem. Sweet Sixteen.*.* [...] A második hír pedig nem más, mint... hogy egy boszorkány vagyok. Na jó, ez volt életem legnagyobb híre hat évvel ezelőtt, de ez most más. Még durvább... Tudom, hogy izgatott vagy, de össze kell szedjem a gondolataimat, amíg leírom. Nem egyszerű dolog, ezt azért tudd... Na szóval, ma kiderült, hogy az őseim gonoszak voltak, valami sötét mágiát építettek fel, vagy hogy is volt. Mindegy, most a jelenben élünk, szóval magamról kell mesélnem. Az őseim miatt erősebb vagyok, mint a többi boszorkány, kivéve persze a saját családfámból... sajnos. Sötét mágia lakozik bennem, ezért mostantól gonosz kell legyek. Muhahahaa. Na jó, ez nem igaz. Normálisan kell viselkedjek, nehogy valakinek még ártsak is vele... Mindegy, kifárasztott a mai nap, úgyhogy jó éjt. Legközelebb jövök az újabb hírekkel, ki tudja mik derülnek itt még ki...

Jó éjt!"