Alexis Candvel
Titulus : The sexy hunter Hozzászólások száma : 1 Join date : 2012. May. 19. Age : 31 Tartózkodási hely : Chance Harbor
| Tárgy: Alexis Candvel Hétf. Május 21, 2012 7:16 am | |
| The sexy hunter[You must be registered and logged in to see this image.]ϟ Alexis Candvel ϟplay by; Lauren Conrad Becenév; Lexi Születési hely/idő; New Yorkban születtem, 1993 február 23-án Kor; 19 Foglalkozás; Még tanuló Csoport; Vadász Párkapcsolat; Egyedülálló, de remélem nem sokáig Célom az életben; Nem is tudom. Olyan sok minden lehetne. A szüleim szerint, a világot meg kell szabadítani a boszorkányoktól, de én nem érzem így. Bár nem sok boszorkánnyal volt eddig dolgom, ezért is vagyok itt. Rémálmom; Hogy olyan leszek, mint az édesanyám. Különleges ismertető jel; Nem hinném, hogy lenne, de engem nem lehet elfelejteni. A külsőm írjam le? Úgy is látni fogod, na de mindegy ha ennyire akarod. Imádom a szoknyákat. Akár kockás, akár csíkos, akár csipkés,akár sima, akár egybe ruha. Persze a nadrágokat is szeretem. Meg van minden ruhadarabnak az ideje. A pólókban is ez az én állásom, bár itt már van egy kikötésem, hosszú ujjú pólót soha semmihez. Szerintem nagyon viccesen néz ki és nem is áll mindenkinek jól. A cipőkkel meg úgy vagyok, hogy ha lehet mindenhez magassarkút. Persze vannak sportok, vagy olyan alkalmak mikor nem lehet a magassarkúban flangálni, de amikor csak lehet azt hordok. A kedvenceim a zárt orrúak és fontos, hogy mintás legyen. A színekben nem nagyon válogatok semmiben. ez nálam úgy működik, hogy meglátom és beleszeretek. Lehet fekete, fehér, rózsaszín és mindenféle szín. De elárulok egy kis titkot. A kék a kedvenc színem. Remélem kielégítettem a kíváncsiságod a külsőmről. A jellemem. Hát erről tudok ám mesélni. Egy élettel teli lány vagyok, és néha túlságosan is fel tudok pörögni. Kis koromban el kellett menni az orvoshoz emiatt és nyugtatókat kaptam. (ezeket már nem szedem) Néha túlságosan sokat beszélek és olyanokat is mondok amit nem kéne, de erre csak azután jövök rá hogy kimondtam. Emiatt annyi vitám volt az édesanyámmal, meg a barátaimmal is, hogy azt el sem tudod képzelni. Mindig mondták, hogy tanuljam meg befogni a számat, de ezt még ma sem tudom teljesen kivitelezni. Kedves is vagyok, de nem mindenkivel. Én ha valakit nem kedvelek azzal meg sem próbálok barátságos lenni. Minek? Úgy is rá fog jönni, hogy nem bírom és akkor én leszek a szemét, hogy nem voltam vele egyenes. Viszont ha valakit megkedvelek ahhoz mindig kedves és hűséges vagyok. Ő egy rossz szót nem hall tőlem magára. Na jó talál viccből igen de azon hallatszik, hogy csak viccből mondom. Édesanyám egyik legrosszabb szokását megörököltem. Azt, hogy sokat kiabál sőt ő mindig kiabál. Ezt én is örököltem, de én visszafogom magam és csak akkor kiabálok ha szükséges, de akkor a fél város hallja. Na ennyit a jellememről és most jön a történetem. Mikor megszülettem mindenki azt mondta, hogy én egy angyal vagyok. A szüleimen kívül mindenki így gondolta. Az egész családban én voltam a jó kislány, olyan... 12 éves koromig, de aztán már szembe szálltam a szüleimmel és minden más rokonommal is, ha nem tetszett amit akartak. Ezután a szüleim mindent elmeséltek a boszorkányokról és így azt is megtudtam, hogy ők boszorkány vadászok és, hogy én is az vagyok. Nem akartam hinni nekik. Ezt nem tehetik velem! Nem szabhatják meg, hogy mi lesz a foglalkozásom! Öngyilkossággal fenyegetőztem, de ők nem hittek nekem. Mikor egy-két eret elvágtam a kezemben, már nem hitték, hogy hazudok és elvittek, egy pszichiáterhez. Kiderült, hogy nem velem van a baj, hanem a családommal és így nem kellett többet oda járnom, de a szüleimnek kellett. Egy nap mikor haza jöttek, jött velük egy nő aki az örökbefogadásról kérdezősködött. Nem értettem milyen örökbefogadásról van szó, így rá pár napra rákérdeztem és kiderült, hogy én vagyok örökbe fogadva. Na de nem úgy, mint ahogy gondoljátok. Az anyám az az aki szült, viszont az apám már más. Mikor kicsi voltam még csak csecsemő, az édesapám azt mondta, hogy nem kellek neki és, hogy ő még fiatal egy gyerekhez. Mindig is éreztem, hogy valami nem stimmel nálam. Apám, anyám barna hajú, én meg szőke. Valahogy ez nem illett össze. Na mindegy, megkérdeztem anyum, hogy hol él az édesapám, ő azt mondta, Chance Harborban. Eldöntöttem, hogy 18 évesen megkeresem és kérdőre vonom. Hát ez nem sikerült abban az évben így most itt vagyok 19 évesen és még mindig őt keresem. | |
|